masnis

most akár szerelemről is szólhatna ez az őszi bejegyzés,ha nem lennél egy kibaszott hülye. most írhatnám akár azt is,hogy mennyire jól esett amikor este felhívtál csak azért hogy közöld velem, mennyire szeretsz és hogy aludjak jól. meg hogy amikor felkeltem boldog voltam. boldog voltam. boldog voltam. érted? boldog voltam. 

csak hívj fel miután elszívtad a cigarettádat és miután lefőzted a kávédat.

-emlékeztetnélek,hogy boldog voltam.-

hétvégén ültem az énekteremben. a napfény beömlött az ablakon,az első két padsorra és a zongorára. az őszi hideg a napfénnyel párhuzamosan árasztotta el a termet.-percek teltek el,amikor belépett az ajtón egy fiú,aki úgy nézett ki, mintha egy francia fotómodell lett volna. azonnal elkapott valami olyan érzés,ami meghatározhatatlan. 
a fiú hátrament a padsorok között,és felült az egyik pad tetejére. csak így fél szemmel hátranéztem. ő is nézett engem. mind a kettőnk elmosolyodott. aztán kiment,mintha mi sem történt volna.

meggyfröccs, lassú nemmozdulások.

fel-fel vitézek!

szombaton rámköszönt egy tutifiú. nem semmi. jó volt tudni,hogy vannak még igazi tutifiúk is,akik nem foglaltak. mondjuk az az egy mindent visz,aki még pár hónapja az enyém volt. (de ez mellékes)

álmok
minden éjjel amikor alszom (ha tudok) rólad álmodom. és már megint majdnem azt írtam,hogy szerelmem. és valahol ott mélyen nem vágyom semmire,és senki másra..rajtad kívül.és amikor felébredek nagyon rosszul érzem magam.nem csak azért,mert tudom hogy nem fog megtörténni amit álmodtam,hanem azért is mert tudom,hogy valamikor mással fogod átélni ezeket. borzalmas.....