masnis

p.-vel mászkálok,mind a ketten cinikusak,szarkasztikusak vagyunk. szeretjük egymást,de mégsem. háromszor kettő az hat. és 4 hónap múlva ballagok. négyszer öt az húsz. rockot hallgatunk,és mind a ketten énekeljük a szöveget. arról beszélgetünk,hogy az alany és az állítmány egyenrangúak. elemezzünk egy szót. legyen mondjuk,az,hogy kettő. a kettő egy szám. tovább nem jutunk. sírni tudnék. megint k.-n jár az eszem. p. egyből észreveszi. p. nem szereti k.-t. szerinte nagyon furcsa. és p. azt is tudja,hogy k. nem törődne velem. p.mindent tud. p. nagyon okos. 


négyszer kettő az nyolc.

g. is megmondta,hogy elég lesz egy apró jel is ahhoz,hogy visszaráncson a múltba. és igaza volt basszameg. g.-nek mindig igaza van. hogyha az a kurva meccs nem lett volna,akkor most nem lennék érzelmileg a föld alatt. hogyha nem beszélgettünk volna k.-val,akkor most nem estem volna megint belé. amikor budapesten a metróban nekidőltem az ajtónak,és éreztem a huzatot. és amikor hajnalban éppen hogy csak elértük az utolsó vonatot,akkor már nem érdekelt k. amikor csak sétálok a hajógyárinál,na akkor érzem csak,hogy úgy igazán szeretetre vágyom. de egyszer annyira voltam csak szarul,hogy a legnagyobb mozgólépcsőn majdnem leestem.az éppen a k.-val való kapcsolat utolsó napját követő napon volt. és nem vagyok benne biztos,hogy az az idős ember megkérdezte-e,hogy jól-e vagyok.de ha akkor tudtam volna biztos neki is belehazudtam volna a szemébe,mint mindenki másnak,hogy "persze,jól vagyok,csak egy kicsit megszédültem.de jól vagyok." az egyik barátom mondta,aki velem volt,hogy a kávé,amit hajnalban vettem a déli pályaudvarnál,az forró volt,de mire odaértem ,hogy igyak belőle,már jég hideg lett. összezavart a sok cigarettázó lány,és a sok tutifiú. sohasem értettem,hogy miért nem bírják megszerelni azt a kibaszott jegykiadó autómatát a délinél. meg,hogy a metrón az emberek miért ilyen ridegek. és hogy a nő az aluljáróban miért kiabál folyton,amikor tudja,hogy mindenki leszarja.
kurva szép a citadella este. amikor a-val bicikliztünk nyáron budapesten,akkor azt hittem,hogy new yorkban vagyunk. vagyis nem hittem,hanem azt akartam hinni. (nem ugyanaz. és nem is bicikliztem a-val.)  csend.


figyelj,gyere fel hozzám estére. gyere fel. gyere fel.gyere fel. csak egy estére. nincs macskám.

már az ágyam sem a régi. 
hatalmas kupleráj van a szobám helyén,az életem helyén.

egy könyvet olvas, és már a szemében látom, hogy nem szeret. de én szerelmes vagyok beléd, bazdmeg. hosszú hajú lányok cigarettával szaladnak el mellettem az iskolám előtt,8 évem előtt,1 szerelem előtt. Csak egy Mosolygó Idióta vagyok. Semmi más.

az éjszaka közepén a legrosszabb arra ébredni, hogy porrá zúz a magány.

ne érjél hozzám baszdmeg, ne érjél hozzám, de ne érjél hozzám mert olyat lebaszok baszdmeg

amikor rámnézel,meghalok 
és olyankor szorongatom a telefonomat,meg megpróbálom kerülni a tekinteted. de nem sikerül. sohasem sikerül.

elfogyni az ölelésben. öt percek vannak elkészülni

már el is felejtettem k-t. már arra sem emlékszem milyen színű a szeme. már a kurva pillanatokra sem emlékszem. és őszintén...nem is akarok rá emlékezni. arra sem hogy a piros sapkájában volt azon a napon. meg arra sem hogy kirángatott a tömegből a koncert után és hazakísért...


már arra sem

aztán arra is gondoltam,hogy elszívhatnék egy cigarettát...meg arra is,hogy milyen jó lenne megint együtt...aztán hajnalban kimentem az erkélyre pizsamában.

...találd ki,hogy ki voltam.

srácok aranyos hanggal

te csak aludj engedelmesen.